Az épületek energiaköltségei között a legnagyobb tételt a fűtés jelenti. Ezért joggal merülhet fel annak az igénye, hogy ezt is minél nagyobb részarányban napkollektorokkal lehessen fedezni. Sajnos fűteni télen kell, amikor a napsugárzás mennyisége alacsony, a nyáron összegyűjthető napsugárzást pedig reális beruházással nem lehet télire elraktározni. De a nap azért télen is süt, tavasszal és ősszel pedig akár többet is a szükségesnél.
Mire elég a téli napsugárzás?
A tapasztalatok azt mutatják, hogy 1 m2 napkollektorral ~5 m2 épület fűtésére lehet hatékonyan rásegíteni. Az ilyen arányban megvalósított rendszerek március-áprilisban, illetve szeptember-októberben közel 100%-ban fedezni tudják a fűtés hőszükségletét. Természetesen a napkollektorok a hideg, de derült decemberi és januári napokon is számottevő hőenergiát adnak, de ebben az időszakban döntően a hagyományos fűtési rendszerrel kell biztosítani komfortos belső hőmérsékletet.
Kisebb, puffertároló nélküli rendszerek
Kisebb rendszereknél, főleg padló-, vagy falfűtés esetén puffertároló nélküli rendszerek is megvalósíthatók. Ekkor a kollektorok a napsütés időtartama alatt közvetlenül a fűtési rendszerre dolgoznak, a hőtárolást az épület szerkezetei, a padló, vagy a falak biztosítják.
A napkollektoros fűtés a hagyományos fűtési rendszerrel párhuzamosan üzemel, erre a célra ún. szoláris fűtési egység szolgál. Ez tartalmazza a napkollektor köri hőcserélőt, valamint a fűtési köri szivattyút és termosztatikus keverőszelepet.
Nagyobb, puffertárolós rendszerek
Nagyobb rendszereknél célszerű puffertárolót alkalmazni. Ez egy nagyobb méretű, jól hőszigetelt víztartály, melyben a napsütés időszakában hasznosított napenergia eltárolható a napsütés mentes időszakra. A puffertárolók a napkollektorok mellett jól illeszthetők a korszerű fatüzelésű kazánokhoz, cserépkályhákhoz, kandallókhoz is. 
A puffertárolót egybe lehet építeni a melegvíz-tárolóval (ez a kombipuffer), a kollektoros felfűtést pedig ún. rétegtöltéssel lehet optimalizálni.
